File:Coa Hungary Family Kossuth Miklós (1479).svg

Magyar: Kossuth Miklós 1479. június 15., Budán Mátyástól kapott címert

A Kossthok címere

Kossuth Lajos személyisége köré számos romantikus vonást szőtt a kortársi képzelet: egyáltalán nem tartották véletlennek, hogy éppen a legnépszerűbb magyar király, Corvin Mátyás adományozott a Kossuth-családnak címereslevelet. A „kutyabőr” -- egy valószínűleg juhbőrből készült pergamen -- 1479. június 15-én Budán kelt.

A címerkép a szokványostól eltérő módon olyan négyelt pajzsot mutat, amelyben a pajzsalakok egyik negyedből a másikba átnyúlnak. Az pedig kiváltképp nem szokásszerű, hogy a címer leírása nincs a címereslevél szövegébe foglalva, ezért vitatható, mit is ábrázol. A liliomot legelő, ágaskodó állat kecske-e, mint az a középkori és reneszánsz szimbolikában vissza-visszatérően megjelenik, vagy pedig kos, amely a harciasságot, az erőt jelenti? A kor jelképvilágát ismerve inkább a kecske mellett dönthetünk, amit egy 16. századi családtag, Kossuth Mihály Bak ragadványneve is megerősít.

Még titokzatosabb a másik pajzsalak, amelyet magyar süvegnek is neveznek a későbbi címerleírók. Lehetséges, hogy a zarándokok által szívesen használt jelkép, a kagyló az, Compostellai Szent Jakabra utalva. A címeren látható ábrázolás nem egyértelmű, különösen, ha a sisak tetejét díszítő, valóban süvegszerű motívumot nézzük. Az bizonyos, hogy a kagyló kedvelt jelkép volt, és a Mátyás király által adományozott címereken fel-feltűnik. Még méhkasnak is értelmezték a :Kossuth-címeren lévő alakot.

A többértelműség és a családon belül nem egységes címerhasználat különösen a magyar középkorra jellemző, nagy jelentőséget ezért nem is tulajdoníthatunk a címerábrázolásnak. Kossuth Lajos így ír erről 1844-ben: „becsülöm őseim nemeslevelét, mint szomorú eszközét annak, hogy a nemzet tanácstermeiben szavam legyen a szegény árva nemzet számára.” A címereslevél ma az Országos Levéltárban található.

VISSI ZSUZSA

(Rubicon)

A Kossuth-család tudvalevőleg turóczmegyei eredetű és a megyének Kossuth helységében ősidőktől fogva birtokos. A kimutatható első ős Gath, kinek fia Kossuth nevet viselt; e Kossuth 1263 táján élt. Tőle kezdve a czímerszerző Miklósig öt nemzedék virágzott, melynek tagjairól vajmi keveset tudunk. A vármegyei életben szerepelnek ugyan, de nagyobb hírnévre a középkorban nem tesznek szert. Még a czímereslevél is csak a legnagyobb általánosságban emlékezik meg a kitüntetett Kossuthi Miklós jó szolgálatairól. A történelem a XVII. század óta vesz tudomást a család őseinek viselt dolgairól.

A czímereslevél mindenesetre egyik legbecsesebb darabja a nem nagy terjedelmű régi családi levéltárnak, melyet 1896 óta a Magyar Nemzeti Múzeum őriz.

(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))